(Kiemelt kép: Unsplash+)
Az intelligens város gondolata egy tautológia. A városok már ma is intelligensek, sajátos emlékeikkel, szokásaikkal és furcsaságaikkal. Ez nem akadályozta meg a zsurnalisztákat és a ICT-vállalatokat ma abban, hogy a hálózatba kapcsolt városokat „okos városoknak” nevezzék bátran, mindenféle technológiai nóvumot beleszőve a róluk szóló jövőtörténeteikben. Ez az egyszerű kifejezés mára elképesztően sok témát takarhat: városi operációs rendszereket és központi irányítótermeket, intelligens közlekedési megoldásokat és energiahálózatokat, okos mérőórákat, érzékelőhálózatokat, okostelefonos alkalmazásokat vagy megosztáson alapuló gazdasági platformokat is akár. Nem kétséges, hogy a politikusok és a milliárdosok mindezt csodálatos előrelépésnek tekintik a meglévő, sem nyomon nem követhető, sem nem irányítható, sokszervű intelligenciához képest. De ez egy másik történet. 2050-ben 2,5 milliárddal több ember fog városokban élni, mint manapság. Az okosvárosok viszont új munkahelyeket teremtenek, nézzük meg milyen szereplők kellenek a működtetésükhöz tehát.
Digitális iker szakértő
Az okos városok azt jelentik, hogy az utakat, buszokat, vízvezetékeket, lámpákat több millió érzékelővel és egyéb IoT-eszközzel szereljük fel. Hamarosan képesek leszünk arra, hogy távolról és valós időben felügyeljük és irányítsuk ezeknek a mindennapi tárgyaknak a teljesítményét. A modern analitikának köszönhetően az így létrehozott „digitális ikrek” segíteni fogják a gyors döntéshozatalt és a város életének javítását az optimalizált üzemeltetési menedzsment révén (az infrastruktúra megjavítását, mielőtt az ténylegesen elromlik, az energiafelhasználás optimalizálását, az alul hasznosított erőforrások felkutatását). Mindezt azért szükséges, hogy jobb egészségügyi, biztonsági és közlekedési megoldásokat nyújtsanak a városok lakói számára. Az intelligens városok sikerének kulcsa az lesz, hogy tudjuk, hogyan kell mindezt létrehozni és működtetni. Először is, a digitális iker szakértőnek egy népes csapattal kell majd együtt dolgoznia a városon belüli több forrásból (víz, világítás, közlekedés, szemétgyűjtés, kórházak) származó adatok integrálásán, hogy lehetővé tegye a valós idejű elemzést és döntéshozatalt. Másodszor, forgatókönyveket kell készítenie, hogy tudja, mit kell automatizálni, és mit nem. Küldjünk-e automatikusan javítócsapatot, ha a városi buszhálózat lerobbant? Ha egy háztartás túl sok vizet fogyaszt a szárazság idején, automatikusan elzárjuk-e a csapot? Ha a városi élet egyes részei nem automatizálhatóak, a digitális iker szakértőnek „műszerfalakat” kell készítenie, hogy a döntéshozók gyorsan megértsék amikor probléma lép fel. Ezután egyértelmű szabályok szerint hozhatják meg a megfelelő (távoli és digitális, egyben fizikai is) döntéseket, melyek meghatározásában a digitális iker szakértő fizikai valójában segített volna. Végül a politikusokat úgy kell irányítani, hogy a feltett kérdés ne az legyen, hogy „Megtehetjük-e ezt?”, hanem az, hogy „Meg kell-e tennünk ezt?”. Ehhez szilárd etikai normákra és a meglévő és jövőbeli jogi keretek jó ismeretére is van szükség.
Az intézményi érdekeltek világszerte már most is egyetértenek azzal, hogy a városok fejlesztéséhez digitális ikrekre van szükség. A COVID-19 során a legtöbben felismerték, hogy a proaktív intézkedések, melyeket a digitális kapcsolatok lehetővé tesznek olcsóbbak, mint a reaktív változatuk. Az állampolgárok pedig alig várják, hogy részesüljenek az olyan személyre szabott szolgáltatások előnyeiből, mint az útlevél-ellenőrzési sorok lerövidítése, az orvosi ellátáshoz való egyszerűsített hozzáférés és a gyorsabb útdíjfizetés, hogy csak néhányat említsünk. A legtöbb ember nem olvasta George Orwell-től az 1984-et. De a lényegét mindenki ismeri, és nem akarják ezt átélni. A digitális iker szakértő munkáját megnehezítik majd azok az állampolgárok, akik nem hajlandóak alávetni magukat a nyomkövető megoldásoknak, ugyanakkor alig várják, hogy ez a megoldás valódi előnyökkel járjon a városaikban. De ez a technológia nem a „gyors győzelmeken” múlik. A városokban ma több száz technológiai és szervezeti „siló” van, és egyik sem interoperábilis. A valódi eredmények csak 10 vagy még több év múlva fognak talán megvalósulni. Ezalatt a költségeik magasak lesznek, és incidensek is bőven fognak történni. Sajnos a legtöbb digitális ikerprojektet még azelőtt félreteszik, hogy beérnének a gyakorlatban.
Mikrohálózati elemző
Ahogy a megújuló energiaforrások egyre inkább előtérbe kerülnek, sok város, városrész vagy akár épület is valószínűleg önállóan kezd el energiát termelni saját használatra. Ez az energia különböző forrásokból származik majd (napenergia, szélenergia, egyéb hagyományos, akár fosszilis forrásokból), és különböző célállomások felé irányul (irodák, kórházak, házak, EV-töltők). Mindez a jelenlegi energiapiac zűrzavarát növeli majd. A megnövekedett összetettséget hatékonyan kell majd előbb vagy utóbb kezelni. A mikrohálózati elemzőnek mindenekelőtt a közösség számára mindenkor elérhető legolcsóbb energiaforrást kell javasolnia. Ezt a meglévő infrastruktúra állapota, az időjárás-előrejelzések, a jelenlegi és jövőbeli igények alapján teszi majd meg. Megérti, hogy mit lehet automatizálni, és milyen irányelvek szabályozzák az energiaáramlást helyben. A mesterséges intelligencia használata ugyan ma már izgalmasan hangozhat, de haszontalan a hálózat által megcélzott piac nagyon is valós megértése nélkül. A napi elemzéseken túl a mikrohálózati elemző a döntéshozókkal együttműködve „élet és halál” ura lehet, hiszen ilyen döntéseket hoz nap mint nap majd. Milyen energiaforrásokat kell fejleszteni az általunk kezelt konkrét területeken? Mit kell korszerűsíteni? Vagy elhagyni? A kezelt területnek energiaszigetként kell működnie, vagy egy szélesebb regionális vagy országos hálózathoz kell csatlakoznia? Milyen IoT-összetevőkbe kellene beruházni? Hogyan jelezzük a legjobban a problémákat a helyi politikai szereplők felé? A befektetőknek? A felhasználóknak?
Az energiaipar számos történelmi szereplője a folyamatban lévő és kis léptékű teszteken túl a mikrohálózatokat szeretné megvalósítani. Így vélhető, hogy komolyabban be fognak ezekbe fektetni, hogy bebizonyítsák a világnak (és a befektetőiknek), hogy a mikrohálózati felhasználási esetek hosszú távon relevánsak és nyereségesek lehetnek. Továbbá, mivel a mikrohálózatok javítják a hatékonyságot, a megbízhatóságot és csökkentik az energiafelhasználásunk környezeti hatásait, a fogyasztók és a politikai szereplők valószínűleg pozitívan viszonyulnak az ágazatban dolgozókhoz. Hacsak nem gáz-, olaj- vagy széntermelő régiókból származnak. A mikrohálózatok definíció szerint nem részesülnek méretgazdaságossági előnyökben. Az elemzők hibalehetősége nagyon kicsi lesz, ami stresszessé teszi a munkájukat. Emellett ma is számos technikai korlát (adatsilók, elöregedett infrastruktúra, a képzés hiánya) létezik, és megnehezíti annak az életét, akinek megbízhatóan kellene elemeznie a hálózatot, és gyors döntéseket kellene hoznia. Végül és nem utolsósorban a központi és nemzeti vagy politikai döntések gyorsan, erőteljesen és rendszeresen befolyásolni fogják az elemzőktől elvárt feladatokat majd.
Közlekedési tervező
Az intelligens autók, a drónok, a Mobility-as-a-Service (MaaS) és a 15 perces városok növekvő jelentőségével az intelligens közlekedési tervezőkre nagy szükség lesz. Ha az autók sofőr nélkül is képesek leparkolni magukat a városon kívül, akkor vajon szükségünk van-e ennyi parkolóhelyre? Ha drónok és EVTOL-ok járják az eget, az iskolák melletti utcáknak repüléstilalmi zónáknak kell lenniük? Kevesebb a sebességkorlátozás, ha kevesebb a balesetveszély? Egy jó közlekedési stratégia segítségével a városok számos kihívást hatékonyabban tudnak kezelni, mint például a torlódások, a környezeti fenntarthatóság, a biztonság, az ingázási idő, a parkolás és a szállítási költségek. Emellett a helyi gazdaságot is fellendítheti, javíthatja a lakosok gazdasági egyenlőségét, és gyorsabb közbiztonsági válaszokat tesz lehetővé. Ezt azonban körültekintően kell végezni: az, ahogyan ma a városokat tervezzük, a következő 50 évre komoly hatással lesz a világra.
Az intelligens közlekedési tervező első feladata a mobilitás, a helyi közlekedés, a parkolás és a logisztikai szolgáltatók közötti nyílt adat-ökoszisztéma előmozdítása lesz elsősorban. Ezek történelmileg állami szereplők, de ez a helyzet folyamatosan változásban van, így az adatmegosztás egyre fontosabbá válik. Ezeket az adatokat aztán felhasználhatják a szabályozás és a beruházási tervek befolyásolására azáltal, hogy pontos és mérhető célokat adnak meg a politikai célkitűzésekkel összhangban. Csökkenteni akarjuk a környezetszennyezést? Növelni a mobilitási lehetőségek számát? Csökkenteni az ingázási időt? Több gyalogosan bejárható területet kialakítani? Sajnos nem lehet mindent elérni egyszerre. Miután a hivatalokban meghozták a döntéseket gondoskodniuk kell arról, hogy a kiválasztott megoldásokat jól is hajtsák végre. Minden környék jól ki van-e szolgálva? Vannak-e alul hasznosított eszközök? Túlhasználtak? Egyesek a vártnál költségesebbnek bizonyultak? Végül a fentiek alapján döntéseket hoznak az új szállítási módszerek bevezetéséről (melyekhez technológiai radarokat kellene építeni is), a meglévő szállítási megoldások optimalizálásáról és a már nem releváns eszközök leszereléséről. A dugók és a környezetszennyezés egyre nagyobb problémát jelentenek a városok számára. Ráadásul a COVID-19 válság következményei ráébresztették a városokat arra, hogy átfogó, a járvány utáni megközelítésre van szükség ahhoz, hogy az ingázókat visszavezessék a megosztott mobilitásba és a tömegközlekedésbe. A kormányok hajlandóak arra költeni, amire szükség van a megoldások megtalálásához. Egyelőre. Ezt megkönnyíti, hogy a közlekedési ágazatban egyre több köz- és magán társulás valósul meg. Az ilyen típusú koncepciók bizonyítása segít olyan létfontosságú adatok gyűjtésében, melyek javíthatják a döntéshozatalt már a városi szinteken is. Mivel a kormányzati szervezetek olyanok, amilyenek, a közlekedési ügynökségek jelenleg a hosszú távú stratégiai tervezés hiányától szenvednek. Ennek több oka is van, melyek mindegyike megnehezíti az intelligens közlekedési tervező munkáját: az ügynökségek korlátozott tervezési know-how-val rendelkeznek, gondolkodásmódjuk még nem mozdult el a technológiai megoldások irányába, és a politikai hatalom rendszeres változásai megnehezíthetik a hosszú távú tervezést. Egy nagyvárosban túl sok kis KPI-t kell nyomon követni, és túl kevés nagy, stratégiait egyszerre. A városok számára jó megoldás lehet a közös szabványok és referenciák, például az ISO 37120 vagy az ITU-T létrehozása. Végül pedig a szerep nem csak a városra való összpontosítást jelenti. A külvárosokkal, régiókkal és a külvilággal való kapcsolatok is rendkívül fontosak. Ha erről megfeledkezünk, az elméleti siker gyakorlati katasztrófává válhat.
Etikai tisztviselő
Az IoT-ről, a mesterséges intelligenciáról, a nagy adatmennyiségről jövőképet kialakítva könnyen elfelejtjük, hogy a gépek és a vállalatok soha nem lesznek annyira fontosak, mint az emberek. Az etika kulcsfontosságú az intelligens városok létrehozásában, ahol emberek milliói kerülnek kapcsolatba az automatizálással és a mesterséges intelligenciával. Biztosítanunk kell, hogy a nem szándékos elfogultságok ne érintsék negatívan a lakosság egy részét, és hogy a magánélet (vagy ami mára még megmaradt belőle) mindenki számára alapvető jog maradjon. Korlátozni szeretnénk továbbá a felülről lefelé irányuló döntéshozatalt az állampolgárokkal való korlátozott konzultációval, valamint a közinfrastruktúra és szolgáltatások privatizációját és piacosítását is. Az emberek, a szervezetek és a technológia közötti interakciókat vezérlő értékrendszert és erkölcsi elveket körültekintően kell megtervezni, fenntartani és kommunikálni. Ez megteremti a bizalmat, ami létfontosságú az intelligens városok sikeréhez. Az etikai tisztviselő mindenekelőtt a városok polgárainak életét befolyásoló több tucatnyi érdekelt felet koordinálja: kormányzati szervezetek, civil társadalom, nem kormányzati szervezetek, vállalatok.
Utóbbiaknak nem szabad elfelejteniük, hogy kinek dolgoznak, előbbieknek pedig azt, hogy kik választják őket. Mindegyiküket emlékeztetni kell arra, hogy a digitális etikára a társadalmi értékteremtés érdekében összpontosítsanak, nem pedig a megfelelés növelésének vagy a kockázatok mérséklésének eszközeként. Mindegyik szervezeten belül az etikai tisztviselő az irányelvek megalkotásán dolgozik. Elsődleges célja a rendszer átláthatatlanságának és a vak automatizálásnak az elkerülése, mindkettő csökkentheti a felügyeletet és a felelősségvállalást. Az intelligens város etikai tisztségviselője az adatok ellenőrzésére és felhasználására vonatkozó kereteken is dolgozik. Gondoskodik arról, hogy ne kerüljön sor az ellenőrzési feladatok „csúszására”, amikor az egyik célra alkalmazott technológiákat kiterjesztik egy másik célra. Ezt a teljes Smart City értékláncban kell tenniük, az innovációtól és a megoldásfejlesztéstől a városi szintű telepítésekig bezárólag. Naprakésznek kell maradnia a technológia hatásaival kapcsolatban, és ezt a tudatosságot cselekvésre váltani, ha nem szándékolt negatív eredmények merülnek fel. Ezek közé tartozik az etikai képzések és workshopok szervezése, hogy felhívja a figyelmet az etikus gondolkodásmód és az egyértelmű elszámoltathatóság fontosságára a mesterséges intelligencia tervezése és végrehajtása során.
Körforgásos gazdaság vezető
Az intelligens városok fejlesztése, eleve körforgásos gazdaságot vindikálna. Ezt úgy érhetjük el, hogy a hulladékot úgy tervezzük meg, hogy a lehető leghosszabb ideig használjuk a kiváló minőségű anyagokat, és ezeket úgy juttatjuk vissza a környezetbe, hogy az pozitív hatást gyakoroljon. Ez nem old meg minden ökológiai problémát, de mégis jó kezdet lehet. Legalább azt biztosítaná, hogy a városok kevésbé legyenek szennyezettek, emelve az életelvárásokat és minőséget, és fellendítené a gazdaságot a nem kedvelt ágazatokban (újrahasznosítás, javítások). A körforgásos gazdaság megteremtése összetett dolog. Az érte felelős vezetőnek először fel kell mérnie és ki kell választania egy terméket vagy termékcsoportot, mely alkalmas a körforgásos gazdaságra. Városok esetében ezek lehetnek buszok, iskolai felszerelések, szavazógépek, de a lista folytatható, és a hatás az egész iparágra kiterjedhet. Ezután lobbiznak az érdekelteknél, hogy olyan termékeket tervezzenek, melyek az új gazdaság filozófiáját képviselik. Ez azt jelenti, hogy irányelveket vagy törvényeket alkotnak az újrahasznosított anyagok használatára vonatkozóan. Ezek a moduláris felépítésre vagy a könnyű szétszerelhetőségre vonatkozó tervezési utasításokat is tartalmazhatnak. Mivel az intelligens város megteremtése digitális vállalkozás, a körforgásos gazdaságért felelős vezető azon dolgozik, hogy a technológiát kihasználva termékhasználati ismereteket hozzon létre, és javítsa a termékek „második életének” sebességét, ütemét és minőségét. Teljesítményértékelő táblázatokat fogalmaznak meg, melyek lehetővé teszik a városi élet különböző részeiből származó adatok összesítését.
Valójában sok vállalkozás már most is fontolgatja és teszteli a körforgásos filozófia részét képező új üzleti modelleket. Ki tudja, ez akár a nyersanyag-felhasználás és a gyártás terén is innovációhoz vezethet. A körforgásos gazdaságot valójában inkább lehetőségnek, mint kockázatnak kell tekinteni: a törékeny ellátási láncokat úgy lehet kezelni, hogy a vásárlói igényeket második életre szánt termékekkel elégítik ki, vagy új termékek előállításához nyersanyagokat nyernek vissza. Végezetül, tekintve, hogy az éghajlatváltozás már most is milyen nagy hatással van a városokra, a polgárok nagyobb valószínűséggel fogják elfogadni azokat a kis áldozatokat, melyek egy ökologikusabb gazdasággal járhatnak (kevesebb termelés, amely hatással van a munkahelyekre, több újrahasznosítás, több javítás szükséges az eladás előtt). A körforgásos gazdaság elveinek alkalmazásához és kiterjesztéséhez gondolkodásmód váltásra van is szükség van. Az egyszeri tranzakciók értékelésétől a többszöri újrafelhasználás pénzbeni hasznosításáig. A kannibalizálással kapcsolatos aggodalmaktól az új piacokon való növekedés mechanizmusáig, a lineáris ellátási láncok kiépítésétől az anyagok összehangolásáig. A körforgásos gazdaság kiterjesztése szempontjából létfontosságú lesz az ökoszisztémán belüli partnerekkel való együttműködés is. Sok szereplő nem látja majd a városokkal való partnerség közvetlen előnyeit, és lehet, hogy kényszeríteni kell majd erre őket.
